 |
| Manó az esemény reggelén. Itt már sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi! |
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zokniszörny (fajtáját tekintve nyúl), nevezzük mondjuk Manónak. Ez a kis nyúl elhatározta, hogy csatlakozik a
Figurka Játék Kommandóhoz, mivel úgy érezte, ez egy nagyon kedves, szívmelengető elgondolás :-)
Most elmesélem Nektek, hogy is történt az eset...
Egy szép napos, novemberi vasárnap reggel kidugta az orrát a nyuszi-lakból, körbeszimatolt, és mivel látta, hogy hétágra süt a nap, azonnal érezte: elérkezett a pillanat! Gyorsan összekapta magát: kitörülte szeméből az álmot, megmosakodott, kikefélte a bundáját, felvette a meleg sálját (ne felejtsük: mégiscsak november közepe van!), és útra kelt. A biztonság kedvéért az esőkabátját is felvette (ki tudja, meddig kell majd várnakoznia), és nekiiramodott. Egészen a Citadelláig szaladt. Máskor is járt már erre, így nem kellett sokáig keresgélnie: célirányosan a játszótér felé vette az irányt. Igyekezett észrevétlen maradni, ezért - mivel éppen tartózkodtak néhányan a terepen - meglapult a bokorban, és türelmesen kivárta, míg mindenki továbbsétál. Ekkor fogta magát, és kényelmesen elhelyezkedett az egyik gyerekhintában. Nem kellett soká várakoznia: először egy kisfiú érkezett a családjával, akik észrevették ugyan, de valamiért nem vittték magukkal - de azért egy kicsit meghintáztatták, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Ezután pár perc feszült csend következett. Manó már kezdett elbizonytalanodni: lehet, hogy mégsem ez AZ A NAP? Aztán a szeme sarkából megpillantott egy (messziről kisfiúnak látszó) gyermeket (feltételezhetően apája és anyája kíséretében). Most már elkezdett mocorogni, hogy mindenképp észrevegyék. És IGEN! Kivették a hintából, elolvasták a mellékelt papírt és MEGTARTOTTÁK!!! Hurrá!
Remélhetően Manót a család végleg befogadja, és így szerető, meleg otthonra lel! :-)
 |
| Megérkeztünk a Citadellához - irány a játszótér! |
 |
| Miután mindenki elment, gyorsan felkapaszkodott az egyik bébi-hintába. |
 |
| Ilyen nyugodtan ült, és várta a jövevényt. |
 |
| Egy utolsó búcsúpillantás a régi családra :-( |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése