2016. január 15.

Borsó meg a héja

Ha meg kellene határoznom, hogy mit varrtam az utóbbi egy-két évben a legtöbbet, egyértelműen a borsók nyernének. Örülök, hogy ennyire szeretitek (illetve szeretik azok, akik megvásárolták), mert én is szeretem őket, végülis saját gyermekeim :-) Általában mindenki a cuki zöld borsószemeket kéri (az "alvós"-szemű, a szemüveges és a vigyorgós). Néha viszont, amikor jut rá idő, hogy kiereszthessem a bennem lakó gyereket, születnek mindenféle hibrid borsószemek.

Most bemutatom nektek, mire is gondolok pontosan :-) Ha van kedvetek, görgessétek végig a termést.

Nos tehát, itt van ő, a borsó meg a héja, avagy cukorborsó az ő hétköznapi valójában:

Ennek egy közeli, a természetben is megtalálható verziója a sárgaborsó (kéretik észrevenni, hogy sárga cipzár került a hüvelyre!):

Aztán egy kissé valóságtól-elrugaszkodott verzió, kifejezetten királylányoknak (igen, rózsaszín a cipzár):

Aztán, ha már a lányoknak van, legyen a fiúknak is! Így született az ufo-borsó:

A múlt héten a Liszt Ferenc téren sétálva egyszer csak a fejembe villant, hogy milyen jól meg lehetne csinálni ebben a borsó formában a ninja-fejeket. És igen, itt a ninja-borsó! (Fekete cipzárral, természetesen.):

És végezetül, egy uniszex verzió a legkisebbeknek, akik szeretik Grimm meséjét a 3 kismalacról, azaz a három-kismalac-borsó!




2016. január 5.

Hosszú idő után újra itt...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki szabad idejében mindenféle kreatív dologgal foglalkozott. Aztán a munkahelyén egyre több munkakört kapott, és mire este hazaért, elment a kedve mindentől. Lassan már a varrás és a horgolás is elvesztette a varázsát: kikapcsolódás helyett kötelesség kezdett lenni. Aztán a jótündér úgy döntött, hogy megszánja ezt a szegény asszonyt, és felszabadítja a munkahelyi stressz alól :-) Így most az anyuka több időt tud tölteni kedvenc csemetéjével (és persze a párjával is!), és végre visszakapta a lelkesedését is. Remélhetően a blogra is jut majd egy kis ideje, hogy megmutassa, mikről is álmodik, amikor hagyják...

Először az én drága szerelmem milyen kis stúdióval ajándékozott meg. Óriási élmény, hogy mindent egy helyen tarthatok, minden kéznél van, ha dolgozom, nem folyik a nappali, és még sorolhatnám. A terület nem nagy, viszont csodálatosan világos, csendes és a lakás többi részétől viszonylag szeparált.